GYERMEKGYÓGYÁSZATI DIAGNOSZTIKA ÉS TERÁPIA / Dr. Schuler Dezső, Medicina Könyvkiadó 1987)
Anyatejes, természetes táplálás.
A szoptatás folyamata az egyik legerősebb közvetítő tényező, amely az anya és az újszülött közötti mély érzelmi kapcsolódást létrehozza, mégpedig annál erősebben, minél korábban jön létre a szülés után az anya és babája közötti első nagy egymásra találás. Meggyőző adatok szólnak amellett, hogy a szülés utáni azonnali, akárcsak néhány perces teljes anya-újszülött testközelségnek a tejtermelés beindításában is van szerepe, a pszichés előnyük mellett. Mindenképpen fontos azonban, hogy az újszülött minél szorosabb kapcsolatban maradjon az anyával. Ennek legjobb módja a közös szobában való elhelyezés. Ilyen esetben az anya és csecsemője közösen alakítja ki a szoptatás rendjét. Nem hiba, ha az anya naponta tízszer, akár többször is szoptat. Ha erre lehetőség nincs, legalább háromóránként, naponta hétszer történjen szoptatás.
Az anyatej megfelelő biokémiai összetétele, kitűnő emészthetősége, az a tulajdonsága, hogy nem okoz emésztési zavarokat, és mindig ízlik a csecsemőnek, biztosítja a kellő fejlődést.
A szopós csecsemő naponként 2-4-szer ürít aranysárga, kenőcsös, kissé savanykás szagú székletet. Előfordulhat, hogy a zsírosabb anyatej esetén vagy konstitucionális (alkati) okokból naponta csak egyszer, esetleg másnaponta van széklet, vagy az átlagosnál 1-3-mal gyakoribb a székürítés. Ha csecsemő általános állapotát mindez nem befolyásolja, fiziológiai helyzetnek kell tekinteni.
Részleges vagy teljes mesterséges (tápszeres) táplálás.Ha az újszülöttet nem lehet eredményesen csak mellről táplálni, kiegészítést kell adni a szükséges kalória- és folyadékigény fedezésére. A kiegészítő táplálék elsősorban gyűjtött nőitej, ha ez nincs, akkor megfelelő tápszerből készített tej legyen. Elválasztás.A csecsemő szükségleteit 6 hónapos kor betöltéséig az anyatejes táplálás tökéletesen fedezi, ezt követően azonban a szoptatás mellett már egyéb táplálékokra is szükség van. Kezdetben gyümölcslé (alma, őszibarack), gyümölcs turmix majd fokozatosan sor kerülhet a főzelékekre is.
A mesterséges táplálék a tápanyagok mennyiségi és minőségi összetételének megfelelően megváltoztatja a csecsemő székletének konzisztenciáját, színét, szagát és mennyiségét. Ez abból adódik, hogy a fő tápanyagok jellemzően hatnak a bélflóra összetételére, az egyes színes táplálékok (főzelékek) pedig megtartják eredeti vagy ahhoz közelálló színüket. Így a krisztalloid szénhidrátok az erjedéses folyamatokat, a fehérjék a rothadást fokozzák, míg a zsírok a túlsúlyban levő folyamatot erősítik. A poliszacharidok erjedésgátlók. Ezért normális összetételű mesterséges táplálékon tartott csecsemő formált, kissé bűzöseb, barna színű és az anyatejesnél nagyobb mennyiségű székletet ürít, naponta 1-3 alaklommal.
Ha a táplálék összetétele a krisztalloidok irányába tolódik el, vagy fehérje- és zsírkarencia (hiány) mutatkozik (pl. lisztártalom), savanyú vegyhatású erjedéses, habos székletet ürít a csecsemő (4-6 alkalommal), ami a gluteális tájékot (a popsi bőrét) felmarja, gomba megtelepedésére teremt lehetőséget. Ha eltúlzott a fehérje- és zsírbevitel(tejártalom, a főzelék túlzásba vitt dúsítása sajttal, túróval, tojással, húspéppel) a rothadásos bűzös széklet bogyószerűvé válik, ún. alkáliszappan-szék keletkezik, amit a csecsemő ritkán ürít. Igen jellemző lesz a pelenkáról leguruló (kecske) széklet, miközben a vizelet csípős, ammóniaszagú, mivel a fehérjebontás nem megy végig a karbamidig, hanem a – sav-bázis helyzet kompenzálásaként- ammónia formájában ürül.
Az ammónia szerepét a pelenkadermatitis (különféle tényezők hatására létrejövő bőrgyulladás a pelenkával fedett tájon) kialakulásában régóta feltételezik. A friss vizelet nem okoz bőrirritációt, de a bomló már bőrizgató tulajdonságú. A pelenkával borított terület magas pH-értékét az ureáz okozza. Az enzimet bélbaktériumok termelik, és hatásukra a karbamidból ammónia képződik. A pH-érték emelkedik, és ez aktiválja a bőrt károsító székletproteázokat. Az anyatejjel táplált csecsemő székletében kevesebb ureázt termelő baktérium van, és így ritkább náluk a pelenkadermatitis. E ténnyel is magyarázható, hogy az anyatejes babák nyugodtabbak, fejlődésük kiegyensúlyozottabb, hiszen kevésbé vannak kitéve a piros, gyulladt popsi okozta kellemetlen tüneteknek.
A csecsemő bőrének egyéni érzékenysége (öröklött hajlam) miatt, vagy gondozási, ápolási és táplálási hibák (egyik vagy másik táplálék- összetevő túlsúlya, tejártalom) következtében a pelenkával borított felszíneken enyhe formában foltos vagy összefüggő bőrvörösség, míg a súlyosabb esetekben kiütések, hólyagocskák jelennek meg. A folyamat fokozódásával hámhiányos területek, ekcémás elváltozások alakulnak ki, mely bőrfelületeken nemritkák a másodlagos gombás és bakteriális gyulladás tünetei. A baba nyűgös, sírós, anyukájapedig ingerlékenyebb, mely fokozza a baba nyugtalanságát. A bűvös kört a bőrelváltozás okának megszüntetése, a helyi bőrápolás, kezelés következetes és helyes alkalmazása szakíthatja csak meg.
