Egy minisztertanácsosi rendelet 1932 karácsonya előtt néhány nappal elindította a Neogranormon sikertörténetét, amely azóta három generáció életét kísérte végig egészen a csecsemőkortól. A fogyasztók által bőrgyógyító házikenőcsnek aposztrofált termék 1933 óta jelenti a baba, illetve a babaszoba meghitt illatát.
Valószínűleg nem ez az illat juthatott eszébe a kenőcsöt gyártó dolgozóknak. Ekkoriban ugyanis nagy üstökben kevergették az alapanyagokat, a lanolint (gyapjúzsírt), a hasnyálmirigyet és a bikahere-kivonatot. Ez utóbbinak pedig különösen erős szaga volt, ezért a készítményt télen és nyáron is kint főzték az udvaron, és még így is nehéz volt megmaradni mellette. A nem túl kellemes illat miatt az utcán elhaladók is érezhették, mikor készült épp az üzemben a csodakenőcs. Az alapanyagok melegítése egyébként egy órán keresztül száz fokon történt a csíramentesítés miatt. A főzetet ezután leszűrték és felhígították, majd beleöntötték lanolinos koleszterinbe. Miután a gyapjúzsírt felolvasztották, feloldották benne a koleszterint, majd az előmelegített, szűrt vazelinbe beletették, ezután pedig fabunkós keverő segítségével, kihűlésig keverve elkészítették a pasztát. Amikor az oldat már csak 45 fokos volt, akkor adták hozzá az illóolajokat. Egy szó, mint száz, kemény munka volt elkészíteni a kenőcsöt, de a munkások odaadását és tudását bizonyította, hogy a hőmérséklet megállapításához még hőmérőre sem volt szükség. A dolgozóknak ugyanis akkora tapasztalatuk volt, hogy elég volt beledugni a főzetbe az ujjukat és szinte tévedhetetlen pontossággal meg tudták állapítani a hőfokot.
A Neogranormon kenőcs töltése még a hatvanas években is meglehetősen kezdetleges eszközökkel történt. Ekkor még tekerős masinával zárták le a tubusokat, és a címkézés is kézzel történt. Ez nem volt egyszerű feladat, mivel egyesével kellett leütni a címkére a gyártási számot és az árat. Mivel a krém dobozát is kézzel címkézték, bonyolította a helyzetet, hogy állandóan változtak az árak. Természetesen azóta jelentősen korszerűsödött a gyártási technológia, manapság modern gépeken, uniós szabványoknak megfelelően zajlik a termelés. De nemcsak a technológia, a gyógykenőcs összetétele is változott az évek során. A bikahere-kivonatot a hetvenes években vonták ki a Neogranormon összetételéből, ugyanis akkor nagyon nehéz volt ezt beszerezni, ráadásul kétségek is merültek fel annak szükségessége kapcsán.
A páratlan összetételű, eredeti magyar fejlesztésű terméket 1951-től a Debreceni Gyógyszergyár, majd 1960-tól annak jogutódja a Biogal Gyógyszergyár (TEVA Gyógyszergyár) gyártja.
